2014. február 16., vasárnap

Téli örömök

Telente egyrészt az időjárásból adódó sok kényelmetlenség, másrészt a vizsgaidőszakok miatt jóval kevesebb időt töltök vízparton, mint tavasztól őszig. Idén sem volt ez másként. Eddig a tél mérlege január végéig 2 betli 2 sikeres peca. Ebből az első sikeres nem volt nagy kaland, de legalább az évnyitó pecámon halas lett a kezem, amit mindenképp pozitív évkezdésnek értékeltem.
Január utolsó hetében barátaimmal egy Esztergom közeli dunai öblöt vettünk célba, ahol az előrejelzések szerint nagyon ment a hal. Kis információgyűjtés után gazdagabbak lettünk a  tuti hely és a tuti csali tippjével. A tuti helyekben hiszek, a tuti csalikban nem. Nem egyszer előfordult már, hogy a javasolt csali szöges ellentétével sikerült halat fognom. Ebben az esetben a kis neonzöld twisztert minősítették ismerősök és a horgászboltos is a tutinak. Hm, ki gondolta volna, de erről majd később.
A pecára Peti és DD barátommal mentünk, illetve már a parton várt minket Peti egyik cimborája Tomi. Ő már vallatta a vizet legalább egy órája, de halat még nem sikerült a partra juttatnia. A tuti helyre nem tudtunk közvetlenül dobálni, mivel hemzsegtek a békés halas kollégák. Dobáltunk hát közel hozzá és nem is kellett sokat várni az első halra. Nekem sikerült horogra keríteni egy vad snecit!


"Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli!"-szokta volt mondani a nagymamám. A harcos küsz után elkezdtük körbejárni a terepet, de sajnos kapásig sem sikerült jutnunk, viszont jó sok idő elment a keresgéléssel.
Mire visszaértünk a tuti pálya körül felszabadult néhány hely. Ez az, erre vártunk, odaálltunk hát mi is, lássuk csak mit ad. És bizony adott. De nem neonzöld gumira, azt hiába dobáltuk, nem jelentkezett érdeklődő. A barna szín bizonyult sikeresnek. Egy picivel méret alatti balin kapra el a fenékről indított gumimat.


Na a többieknek sem kellett több, a kapcsokba egyből repültek a barna gumik. Nem mintha csak ezzel lehetne halat fogni, de ha már egyszer bejött, hátha ez kell mindnek. És láss csodát elkezdtük fogni a halakat.
Tomi hamarosan megfogta a balinom testvérét.


Megvolt a keszegraj és az akörül ólálkodó ragadozók, megvolt a megfelelő csali is, már csak dobálni kellett. DD két rendhagyó fogása azonban keszegek személyében jelentkezett.


Peti nem egyszerű pecára készült, botot akart avatni, ami hála Istennek sikerült is. Egy szép csukával folytatta a sort. Ugyan abból a sávból, mint  a  két balin, ugyan úgy barnára.


A part közvetlen közelében reggel láttam tipikus sügér rablásokat, így gondoltam apró gumival megpróbálom, hátha ők is kíváncsiak milyen a légköri oxigén. És bizony egy gyönyörű kis csíkos hamar jelét is adta a kíváncsiságának.

Gyönyörű mintája volt ennek a halacskának, már-már kősüllőre emlékeztető színekben pompázott.  

Pár üres dobás után odaengedtem Tomit, aki ezúttal (ha jól emlékszem) sárgás, rózsaszín farkú gumit állított csatasorba és be is jött neki. Valószínűleg a bandanagyot sikerült horogra kerítenie.


Felszerelésünk nem volt éppen UL-nek mondható, így az apró csalik inkább kíváncsiság miatt kerültek a kapocsba, túl nagy élvezetet nem jelentett a vezetgetésük. Még kivarázsoltam két szép jószágot (ezúttal szürke flitteres nimfávál), aztán visszaváltottam nagyobb csalikra.


Aztán úgy tűnt leálltak a ragadozók. Jó  ideje nem sikerült halat fognunk, pontosabban Petinek volt még egy akciója, aminek eredménye csak egy megkurtított gumihal lett. Mivel estére volt más programja is kettőnknek, úgy döntöttünk 4 óra körül, hogy olajra lépünk. Mindenki fogott halat, ráadásul elég változatos volt a felhozatal, így nem panaszkodhattunk. Hazafelé menet 90 km/h-nál egy defekt keserítette meg utunk, aminek szerencsére nem lett karambol, vagy árokba ugratás a vége. Sikerült is egy F1-be illő sebességű kerékcserét produkálnunk, így hamar zötykölődhettünk tovább. Összességében ez egy nagyon jó nap volt, kellemesen enyhe téli időben, kellemes társaságban.