2014. március 5., szerda

Patakjárók

Apró csalikat jellemzően azért szoktam feltenni, hogy elkerüljem a betlit és legalább egy-két kis predátort fogjak. Vannak persze kivételek, amikor célzottan UL csalikkal (egyelőre megfelelő bot nélkül) indulok/indulunk útnak. Ez eddig háromszor történt meg. Hogy miért csak háromszor, azt nem tudom. Valahogy mindig inkább nagyobb halak reményében más vizeket és nagyobb csalikat választottam. Pedig a patakpecának is meg van a varázsa, ami egyre inkább magával ragad.
A patak lakhelyünkhöz közel található, épp ezért nem is értem, miért nem jártam le eddig. Ami miatt ez a víz került a célkeresztbe, az az volt, hogy néhány napja egy hídon ácsorogva megpillantottam néhány "huszonpár" centis  domit a vízben. Na ezekre talán már érdemes dobálni, gondoltam magamban. Ma le is mentünk Peti haverommal, hogy horogra kerítsük a fenevadakat. Ami nem volt túl kecsegtető, hogy a patak vízszintje jócskán csökkent 2 nap alatt.
Peti is ismerte a vizet, de ő sem járt le eddig, így gyerekkori élményeire hagyatkozva indultunk egy híd lábához, ahol szerinte jóval mélyebb a víz, mint a többi szakaszon. Hát nem volt mélyebb ott sem, viszont ígéretes pályának tűnt így is.

Peti első dobásra halat akasztott, ami sajnos egyből leugrott. A következő 3 dobására szintén akadt jelentkező, de ezek sem lettek meg. Aztán csend... A nagyjából másfél órás peca nagy része sétával telt. Kerestük a jó helyeket és csak ott dobáltunk, ahol halat sejtettünk. Ezek a szakaszok pedig jellemzően a zúgók alatti lelassult, mélyebb vizek voltak. Amikor találtunk egy ilyen helyet tudtuk jól, hogy az fog halat fogni, aki először dob. Két ilyen helyet találtunk, két halat is fogtunk, az elsőt én, a másodikat Peti.



Azért voltak még kapásaink máshol is, én egyet még meg is akasztottam, de a furfangos jószág a hínárba menekült és leugrott.
Út közben találkoztunk egy nénivel, aki elmesélte, hogy többen járnak le hálóval és néha vödörszám viszik a  halakat. Még azt is megjegyezte, hogy valószínűleg a macskának, hiszen senki nem kezd el 15-20 centis halakat pucolgatni.
Hát akkor emiatt nincs benne nagy domi, pedig a feltételek adottak lennének egy komoly populációhoz... Azért mi jól éreztük magunkat így is, de mennyivel jobb lenne kilós jószágokat terelgetni!


2014. február 16., vasárnap

Téli örömök

Telente egyrészt az időjárásból adódó sok kényelmetlenség, másrészt a vizsgaidőszakok miatt jóval kevesebb időt töltök vízparton, mint tavasztól őszig. Idén sem volt ez másként. Eddig a tél mérlege január végéig 2 betli 2 sikeres peca. Ebből az első sikeres nem volt nagy kaland, de legalább az évnyitó pecámon halas lett a kezem, amit mindenképp pozitív évkezdésnek értékeltem.
Január utolsó hetében barátaimmal egy Esztergom közeli dunai öblöt vettünk célba, ahol az előrejelzések szerint nagyon ment a hal. Kis információgyűjtés után gazdagabbak lettünk a  tuti hely és a tuti csali tippjével. A tuti helyekben hiszek, a tuti csalikban nem. Nem egyszer előfordult már, hogy a javasolt csali szöges ellentétével sikerült halat fognom. Ebben az esetben a kis neonzöld twisztert minősítették ismerősök és a horgászboltos is a tutinak. Hm, ki gondolta volna, de erről majd később.
A pecára Peti és DD barátommal mentünk, illetve már a parton várt minket Peti egyik cimborája Tomi. Ő már vallatta a vizet legalább egy órája, de halat még nem sikerült a partra juttatnia. A tuti helyre nem tudtunk közvetlenül dobálni, mivel hemzsegtek a békés halas kollégák. Dobáltunk hát közel hozzá és nem is kellett sokat várni az első halra. Nekem sikerült horogra keríteni egy vad snecit!


"Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli!"-szokta volt mondani a nagymamám. A harcos küsz után elkezdtük körbejárni a terepet, de sajnos kapásig sem sikerült jutnunk, viszont jó sok idő elment a keresgéléssel.
Mire visszaértünk a tuti pálya körül felszabadult néhány hely. Ez az, erre vártunk, odaálltunk hát mi is, lássuk csak mit ad. És bizony adott. De nem neonzöld gumira, azt hiába dobáltuk, nem jelentkezett érdeklődő. A barna szín bizonyult sikeresnek. Egy picivel méret alatti balin kapra el a fenékről indított gumimat.


Na a többieknek sem kellett több, a kapcsokba egyből repültek a barna gumik. Nem mintha csak ezzel lehetne halat fogni, de ha már egyszer bejött, hátha ez kell mindnek. És láss csodát elkezdtük fogni a halakat.
Tomi hamarosan megfogta a balinom testvérét.


Megvolt a keszegraj és az akörül ólálkodó ragadozók, megvolt a megfelelő csali is, már csak dobálni kellett. DD két rendhagyó fogása azonban keszegek személyében jelentkezett.


Peti nem egyszerű pecára készült, botot akart avatni, ami hála Istennek sikerült is. Egy szép csukával folytatta a sort. Ugyan abból a sávból, mint  a  két balin, ugyan úgy barnára.


A part közvetlen közelében reggel láttam tipikus sügér rablásokat, így gondoltam apró gumival megpróbálom, hátha ők is kíváncsiak milyen a légköri oxigén. És bizony egy gyönyörű kis csíkos hamar jelét is adta a kíváncsiságának.

Gyönyörű mintája volt ennek a halacskának, már-már kősüllőre emlékeztető színekben pompázott.  

Pár üres dobás után odaengedtem Tomit, aki ezúttal (ha jól emlékszem) sárgás, rózsaszín farkú gumit állított csatasorba és be is jött neki. Valószínűleg a bandanagyot sikerült horogra kerítenie.


Felszerelésünk nem volt éppen UL-nek mondható, így az apró csalik inkább kíváncsiság miatt kerültek a kapocsba, túl nagy élvezetet nem jelentett a vezetgetésük. Még kivarázsoltam két szép jószágot (ezúttal szürke flitteres nimfávál), aztán visszaváltottam nagyobb csalikra.


Aztán úgy tűnt leálltak a ragadozók. Jó  ideje nem sikerült halat fognunk, pontosabban Petinek volt még egy akciója, aminek eredménye csak egy megkurtított gumihal lett. Mivel estére volt más programja is kettőnknek, úgy döntöttünk 4 óra körül, hogy olajra lépünk. Mindenki fogott halat, ráadásul elég változatos volt a felhozatal, így nem panaszkodhattunk. Hazafelé menet 90 km/h-nál egy defekt keserítette meg utunk, aminek szerencsére nem lett karambol, vagy árokba ugratás a vége. Sikerült is egy F1-be illő sebességű kerékcserét produkálnunk, így hamar zötykölődhettünk tovább. Összességében ez egy nagyon jó nap volt, kellemesen enyhe téli időben, kellemes társaságban.

2014. január 3., péntek

Konen a horgász

 

Egy Molnár Attila nevű amatőr, házi humoristának köszönhetően egy ilyen videóval is gazdagabb a magyar nép. Mérsékelten vicces...

2013. december 23., hétfő

Grafika 2


Szeretem a tipográfiát és a grafikai dolgokat. Ebben az AND-en kívül én rajzoltam mindent. Tavasszal ebből is póló lesz.

2013. december 13., péntek

Merry Christmas!

Ma reggel ez a kép várt a Facebookon:


A képen Orsi évfolyamtársnőm, egy karácsonyfa és egy Daiwa T3 Ballistic látható. Orsi fél éves szakmai gyakorlaton van az USA-ban és felajánlotta, hogy hoz nekem egy-két apróságot, ha kérek. Én ezt az orsót kértem. És hogy mennyibe került ez nekem? Egy Tacklewarehouse-os leértékelésnek köszönhetően 125 dolcsiba (mindenestül 28 125 Ft). Itthon ez 85 pénz lenne. Hát nem megérte?  Már alig várom a február végét, hogy kézbe vehessem és persze, hogy nyomjak egy nagy puszit Orsi arcára!

2013. december 10., kedd

Nosztalgia járat

Itt a tél a nyakunkon. Egy magamfajta kényelmes horgásznak, akit nem mellesleg ilyenkor erősen szorongat az iskola, ez egyet jelent a visszavonulással. A december egyelőre peca nélkül telik és úgy fest, hogy egy karácsony előtti alkalommal nagyjából be is fejeződik. A rövidnacis, sörözős pecák emléke szinte már homályba vész, ám ilyenkor a legjobb kicsit nosztalgiázni és a fotók közt kutakodva egy picit visszarepülni az időben.
Jöjjön most kommentár nélkül néhány kép ezekről az alkalmakról.




 




  

 








2013. december 1., vasárnap

Scale

Ma jelent meg a Scale Magazine legújabb száma.
Itt érhető el:
http://scale-magazine.com/current/index.html#/2