Fekete kezdet

A fekás (helyesebben pisztrángsügeres, de így egyszerűbb kimondani) dilim 2012 júniusában kezdődött, amikor is Dani (DD) barátommal egy hétvégi tassi pecán voltunk. Ő megszállott úszós, én megszállott pergető. Egy nap tassi és egy nap Kiskunsági-főcsatornás horgászat után kissé lelombozódva ültünk szombat este a bérelt kis vityillóban. Bár keszegből annyit lehetett fogni amennyit nem szégyellt az ember, DD-nek sem akadt jobb hala és pergetve én sem jutottam egy igen látványos csukás akciónál tovább, amiből persze nem lett akasztás. A szúnyogokról már nem is beszélve... nem véletlenül ültünk a házban és nem a parton.

Úgy döntöttünk (nyilván miattam), hogy vasárnap a pecát Délegyházán folytatjuk, úgy is útba esik hazafelé. Azért én reménykedtem benne már a túra előtt is, hogy a trip-et Délegyen zárjuk, így bevásároltam fekás csalikból. Kimondottan erre a célra egy csomag  zöldesbarna Illex Paddle tail, egy  lila Mann's Jelly worm és egy, még korábban szerzett fehér Booyah Boogie bait állt rendelkezésemre.

rend a lelke mindennek

Az indulást nem siettük el, így 10 előtt nem is értünk Délegyre. A napijegyek megvásárlása után utunk a kettes és hármas tó közti hídhoz vezetett. DD egy közeli stégen kezdett úszózni, én pedig a híd környékét kezdtem vallatni. Elsétáltam minden irányba, de halnak nyomát sem láttam, ellenben a hídnál folyamatosan köröztek a sügérek. Éppen ezért nem is nagyon horgásztam máshol. Mivel először dobáltam erre a halfajra, próbáltam információkat gyűjteni azoktól, akikkel összefutottam. Mondanom sem kell, hogy mindenki mást mondott...Kis élénk színű "Rapala", nagy  barna gumiféreg, zöld felszíni béka. Nagyjából ezek hangzottak el, mint tuti fegyverek. Ebből a "Rapala" és a zöldesbarna féreg meg is volt, ezen kívül még ezerféle egyéb mütyűr. Hiába próbálkoztam szinte mindennel ami a táskámban lapult, a tó nem adta kincseit . Egymás után jöttek a lekövetések, elkapni még sem volt hajlandó egy hal sem. Füstöltem az idegtől.

DD kettő óra körül megunta az ücsörgést és csatlakozott az utolsó órára, hisz a megbeszéltek szerint háromig maradhatunk, mivel neki még aznapra van más programja is. Ő giga méretű rikító twiszterekkel próbálta becsapni a nagypofájú ragadozókat, amiket ráadásul olyan gyorsan vezetett, hogy azt a sebességet maximum balinozásnál produkálja az ember. Messziről látszott, hogy nem japán Bass Fishing videókon nőtt fel az emberünk...

Hal nélkül telt a közösen átdobált egy óra is, majd Dani  "Na menjünk, elég volt ebből!" felkiáltására egyből szét is szedtem a pálcát. Annak ellenére, hogy ő szorgalmazta az indulást, nem siette el a pakolást és míg én szedelődzködtem ő a hídon állva vizslatta a vizet. "Ott egy nagy!" kiáltott, majd rádobott a halra. A fekusz először elment a csali mellett, majd megfordult és BUMM! Rövid fárasztás következett, majd még mindig a hídról szépen kivezette a partig, ahol én a nagyoktól látott módon megragadtam és kiemeltem a vízből ellenfelünket.

 DD közel 200, a hal közel 40 cm

a hal nyert

Ujjongtunk egy sort, lőttünk néhány fotót, majd szépen visszatettük a vízbe és mentünk az autó felé. Nagy meglepetés volt ez mindkettőnknek, de főleg nekem, hisz tudtam, hogy társam vezetési technikája és aktuális csalija sem olyan volt, amilyet a "how to" típusú oktatófilmekben látni.

A hétvége nekem totális sikertelenségben telt, ám ezzel a betlimmel elindult valami. Borzasztóan dühített, hogy a halak gyöngytyúk módjára követték és jobbról balról nézegették csalijaim, de egyszerűen nem voltak hajlandóak megkóstolni azt. Nem tudtam, hogy mit csináltam rosszul, viszont azt igen, hogy meg akartam (és akarom most is) tanulni a fekázás minden csínját-bínját. Elhatározásomban csak megerősített DD csípős megjegyzése, miszerint majd legközelebb megtanít erre is...

Divat

Készült egy menő reppersapkám. A közeljövőben lesz egy másik fajta sapka is, illetve póló és egy pergetőtáska is, amit teljes egészében én tervezek.

Nem várt meglepetések

Szóval az úgy volt, hogy választottam magamnak egy diplomatémát. Tájépítész és kertművész mesterképzésen tanulok és akkora mázlim volt, hogy lehetőségem adódott egy jövőbeli közpark tervein munkálkodni, amiben az elképzelések szerint több tó is helyet kap majd, többek közt egy horgásztó is. A terület belvizes, mocsaras, egy kis patak szeli keresztül, aminek felduzzasztásával kerülne kialakításra a vízfelület. A rétet egyébként 3 oldalról lakóterület határolja.

Elmentem egy helyszíni szemlére, ahol a patak láttán igencsak meglepődtem. (A pontos helyet nem véletlenül nem írom le, később az is kiderül, hogy miért.)

Meglepettségem oka az volt, hogy a patak a tervezési területem előtti és utáni szakaszon is, amit eddig ismertem, egy jelentéktelen utcai árok. Korábban rákérdeztem már egy helyi horgászboltosnál, hogy nem lehet-e valahol domit fogni a közelben, erre ő azt mondta, hogy ebben a patakban régen volt szép számmal, de mára már nem is érdemes kimenni a partjára, nincs benne hal.

Kiérkezve a partra azonban egyből kis kárászcsapatot figyeltem meg, továbbhaladva pedig nagyobb halak tettek tanúbizonyságot jelenlétükről.

Már akkor eldöntöttem, hogy mi lesz a következő hétvégi programom...

valahol nem szélesebb 50 cm-nél

Fogtam hát a kis motyómat és elindultam a patakocskához. Domolykókban reménykedtem, mert előző látogatásomkor, mintha apró fejeseket láttam volna száguldozni egy keskeny szakaszon, alig 20 centis vízben.

A felszerelés nem kimondott UL cumó, mivel nagyon ritkán horgászom hasonló vizeken. A bot egy 8-20grammos 180cm-es Pezon Redoutable Bass, az orsó 3000-es Exage, rajta 22-es Yo-zuri hybriddel. Csali gyanánt egy 00-ás ezüst Mepps került a kapocsra.

Körülbelül a 4. dobásomra akadt is egy jelentkező. Domi helyett azonban egy apró kb. 25 centis csuka fickándozott a horgon.

Gyorsan megszabadítottam a drillingtől és ment is vissza oda, ahonnan jött.
Na erre aztán nem számítottam, de annyi baj legyen. Sétáltam tovább. Épphogy elindultam találkoztam egy fickóval, aki épp pakolt össze (tipikus helyi erő volt). Meglátva a pergető felszerelést rögtön odaszólt hozzám, majd ez a beszélgetés zajlott le köztünk:

" -Rablózunk?
- Jaja, próbálkozom, hátha van benne valami. Nem tudja, szoktak benne fogni?
-Óóó persze, csuka van benne bőven. 2-3 kilósakat szoktak fogni. Tavalyi évben 12 fogásról tudok, abból egy 7 kilós is volt.
-Hú az már szép, fene gondolná ebben a kis patakban. De gondolom itt nem szoktak semmit visszadobni...
-Ááá itt elviszi mindenki."

Hát na...Már az előbb fogott csukeszon is meglepődtem, de ilyesmire tényleg nem számítottam. Ha figyelembe vesszük, hogy a füllentőfaktorok is erős szerepet játszhatnak, akkor is az a nyamvadt 7 kilós csuka kell legyen vagy 3 kiló. És ha a 2-3 kilósak amiből szerinte sok van csak 1 kilósak, már az is kikerekíti az ember szemét. Az  a szakasz ahol halak élhetnek nem több 500m-nél. A figura szerint a vízmélység 70-80 cm, de van néhány gödör ahol akár egy méter is. Előtte is és utána is egy utcai árkocska 10-20cm vízzel.

Elköszöntem és tovább bandukoltam. Folytattam a suhogtatást, majd a harmadik dobásra beköszönt az előző tesója. Nagy fárasztás itt sem volt, bár meglepően jó erőben voltak a csöppségek.

Horogszabadítás, puszi, szevasz! Na ennek már a fele sem tréfa, ez a víz tele van csukával. Ezután egy jó pár üres dobás következett, majd egy újabb jelentkező ugyan ebben a méretben.Ő nem akart modellkedni nekem, a kivételkor kirázta a szájából a horgot. Na nem baj, az akció megvolt. Következő néhány dobásom egyike egy túlparti nádszálon landolt és maradt is ott örökre. A nap is lemenőben volt, az élmény is megvolt, csalit is vesztettem, úgy döntöttem hazafüstölök.

Ebben hal?

Egy órát sem horgásztam, mégis fogtam "két és fél" halat. Örültem ennek a kis gyöngyszemnek, mégis szomorú voltam, hogy az emberi jelenlét mit okoz a természetben. Gyakorlatilag egy minimálisra szűkült, megerőszakolt életteret találtam, ami annak ellenére, hogy borzasztó pici, küzd és virágzik. A helyi húshorgászok jelenléte sem tudja tönkre tenni a vizet teljesen, amit az egynyaras kis csukáim bizonyítottak. Abban biztos vagyok, ha valaki ráállna, néhány alkalom alatt le tudná pusztítani az állományt. Nem tudom pontosan hányan járnak ide, de az ágasokból, az otthagyott gilisztás dobozokból ítélve intenzíven horgászott a víz. A populáció sérülékenysége miatt én nem kívánok rendszert csinálni az itteni pecákból, de a közeljövőben nagyobb csalikkal megkeresem azokat a "2-3 kilósakat". A csöppségeket nem akarom tovább szurkálni.

Ami pedig a diplomát illeti, megpróbálok felelősségteljesen tervezni, még akkor is, ha a tervem valószínűleg örökre papíron marad.

Bemutatkozás

Sziasztok!

Kétszeri Ádám vagyok, lelkes horgász, a pergetés szerelmese. Amióta csak az eszemet tudom kizárólag a műcsalis peca érdekel és amióta  ledobtam magamról a gyermek horgász béklyóit szinte csak ezt művelem. Ennek már több mint 10 éve. A pubertás alatt azért volt egy-két kevésbé "erős" évem, de hát Istenem, akkor épp más dolgok érdekeltek.:) Az utóbbi pár évben visszatértem régi hobbymhoz és amikor csak időm engedi a vízpartra vezet utam. Magamról elöljáróban ennyit, a többit majd az élménybeszámolókból megtudjátok.

Ádám