2013. október 20., vasárnap

Nem várt meglepetések

Szóval az úgy volt, hogy választottam magamnak egy diplomatémát. Tájépítész és kertművész mesterképzésen tanulok és akkora mázlim volt, hogy lehetőségem adódott egy jövőbeli közpark tervein munkálkodni, amiben az elképzelések szerint több tó is helyet kap majd, többek közt egy horgásztó is. A terület belvizes, mocsaras, egy kis patak szeli keresztül, aminek felduzzasztásával kerülne kialakításra a vízfelület. A rétet egyébként 3 oldalról lakóterület határolja.
Elmentem egy helyszíni szemlére, ahol a patak láttán igencsak meglepődtem. (A pontos helyet nem véletlenül nem írom le, később az is kiderül, hogy miért.)


Meglepettségem oka az volt, hogy a patak a tervezési területem előtti és utáni szakaszon is, amit eddig ismertem, egy jelentéktelen utcai árok. Korábban rákérdeztem már egy helyi horgászboltosnál, hogy nem lehet-e valahol domit fogni a közelben, erre ő azt mondta, hogy ebben a patakban régen volt szép számmal, de mára már nem is érdemes kimenni a partjára, nincs benne hal.
Kiérkezve a partra azonban egyből kis kárászcsapatot figyeltem meg, továbbhaladva pedig nagyobb halak tettek tanúbizonyságot jelenlétükről.
Már akkor eldöntöttem, hogy mi lesz a következő hétvégi programom...

valahol nem szélesebb 50 cm-nél

Fogtam hát a kis motyómat és elindultam a patakocskához. Domolykókban reménykedtem, mert előző látogatásomkor, mintha apró fejeseket láttam volna száguldozni egy keskeny szakaszon, alig 20 centis vízben.
A felszerelés nem kimondott UL cumó, mivel nagyon ritkán horgászom hasonló vizeken. A bot egy 8-20grammos 180cm-es Pezon Redoutable Bass, az orsó 3000-es Exage, rajta 22-es Yo-zuri hybriddel. Csali gyanánt egy 00-ás ezüst Mepps került a kapocsra.
Körülbelül a 4. dobásomra akadt is egy jelentkező. Domi helyett azonban egy apró kb. 25 centis csuka fickándozott a horgon.

Gyorsan megszabadítottam a drillingtől és ment is vissza oda, ahonnan jött.
Na erre aztán nem számítottam, de annyi baj legyen. Sétáltam tovább. Épphogy elindultam találkoztam egy fickóval, aki épp pakolt össze (tipikus helyi erő volt). Meglátva a pergető felszerelést rögtön odaszólt hozzám, majd ez a beszélgetés zajlott le köztünk:

" -Rablózunk?
- Jaja, próbálkozom, hátha van benne valami. Nem tudja, szoktak benne fogni?
-Óóó persze, csuka van benne bőven. 2-3 kilósakat szoktak fogni. Tavalyi évben 12 fogásról tudok, abból egy 7 kilós is volt.
-Hú az már szép, fene gondolná ebben a kis patakban. De gondolom itt nem szoktak semmit visszadobni...
-Ááá itt elviszi mindenki."

Hát na...Már az előbb fogott csukeszon is meglepődtem, de ilyesmire tényleg nem számítottam. Ha figyelembe vesszük, hogy a füllentőfaktorok is erős szerepet játszhatnak, akkor is az a nyamvadt 7 kilós csuka kell legyen vagy 3 kiló. És ha a 2-3 kilósak amiből szerinte sok van csak 1 kilósak, már az is kikerekíti az ember szemét. Az  a szakasz ahol halak élhetnek nem több 500m-nél. A figura szerint a vízmélység 70-80 cm, de van néhány gödör ahol akár egy méter is. Előtte is és utána is egy utcai árkocska 10-20cm vízzel.
Elköszöntem és tovább bandukoltam. Folytattam a suhogtatást, majd a harmadik dobásra beköszönt az előző tesója. Nagy fárasztás itt sem volt, bár meglepően jó erőben voltak a csöppségek.


Horogszabadítás, puszi, szevasz! Na ennek már a fele sem tréfa, ez a víz tele van csukával. Ezután egy jó pár üres dobás következett, majd egy újabb jelentkező ugyan ebben a méretben.Ő nem akart modellkedni nekem, a kivételkor kirázta a szájából a horgot. Na nem baj, az akció megvolt. Következő néhány dobásom egyike egy túlparti nádszálon landolt és maradt is ott örökre. A nap is lemenőben volt, az élmény is megvolt, csalit is vesztettem, úgy döntöttem hazafüstölök.

Ebben hal?

Egy órát sem horgásztam, mégis fogtam "két és fél" halat. Örültem ennek a kis gyöngyszemnek, mégis szomorú voltam, hogy az emberi jelenlét mit okoz a természetben. Gyakorlatilag egy minimálisra szűkült, megerőszakolt életteret találtam, ami annak ellenére, hogy borzasztó pici, küzd és virágzik. A helyi húshorgászok jelenléte sem tudja tönkre tenni a vizet teljesen, amit az egynyaras kis csukáim bizonyítottak. Abban biztos vagyok, ha valaki ráállna, néhány alkalom alatt le tudná pusztítani az állományt. Nem tudom pontosan hányan járnak ide, de az ágasokból, az otthagyott gilisztás dobozokból ítélve intenzíven horgászott a víz. A populáció sérülékenysége miatt én nem kívánok rendszert csinálni az itteni pecákból, de a közeljövőben nagyobb csalikkal megkeresem azokat a "2-3 kilósakat". A csöppségeket nem akarom tovább szurkálni.
Ami pedig a diplomát illeti, megpróbálok felelősségteljesen tervezni, még akkor is, ha a tervem valószínűleg örökre papíron marad.

4 megjegyzés:

  1. Ebben az országban komoly változások kellenek fejben - még! Gratulálok a fogásokhoz és az íráshoz is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Reméljük még a mi életünkben bekövetkeznek ezek a változások.

      Törlés
  2. Szia Ádám!
    Gratulálok az apró fogásokhoz! Sajnos igen... nem sokan ismerik még a C&R elméletet :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen! Sajnos aki más szemléletben nőtt fel, azt nem is igen lehet már megváltoztatni.

      Törlés