Grafika

Dobástechnikák

Többek között az előzőleg linkelt videó elején látható skipping dobástechnikát is magyarázza a srác. Délegyházán van egy belógó fa, ami alatt rendszerint 8-10 fekusz áll bent, de még soha nem sikerült nekik szépen bedobnom a csalit. Hiába a rejtett horog, a zsinór általában elakadt egy ágban , így rövid rángatás árán sikerült csak felkínálni nekik a csalit, mire ők már rég gyanút fogtak. Azt hiszem nekiállok gyakorolni!

Patak vol. 2.

Tomival lementünk megnézni élnek-e nagyobb csukák is a patakban, amit korábbi írásomban említettem. Mivel a kis csukáknak van apukája és anyukája, így a kérdés valójában költői volt, csak annak kellett a végére járni, hogy mekkorák és meg tudjuk-e fogni őket.

Ő lehet az egyik. Gondolom erre a méretre mondta a spori, hogy "2-3kilós", amiből sok van. A mai is egy rövid, nagyjából egy órás peca volt. Egy apró jött még rajta kívül, mindkettőnek a  körforgók tetszettek meg (amúgy utálom a körforgókat és ha lehet mellőzöm őket). Érdekes módon a beeső villantót vette le, azt hittem elakadtam, aztán hirtelen megindult az akadó.
Ha hazafelé nem kellett volna a nadrágszáramon talált 5 kullancs miatt gatyára vetkőznöm, mindezt az utcán dög hidegben, azt mondanám, hogy ideális peca volt.

Vénasszonyok nyara

Bizony az idei ősz is kedvez mindazok számára, akik szeretnek kint lenni a szabadban. A megbolondult időjárás, a felfordult évszakok nem csak március végi havazást hoznak nekünk, hanem gyönyörű napsütéses, ökörnyálas november elejét is. Tomiék hittek az időjósoknak és úgy gondolták, kihasználjak ezt a szép időt és ellátogatnak az RSD-re egy kis csukázásra. Hála Istennek nem felejtettek el szólni nekem sem!

Tomi cimborám és Pali régóta hajkurássza együtt a kapitális pontyokat, azonban idén átkeresztelkedtek pergető horgásszá is. Jól is tették. A házigazda Pali volt, akivel futólag már találkoztam korábban, ám ez volt első közös pecánk. Az indulást most sem siettük el, így a csónak vízre helyezésével kb. fél 10-re készültünk el. Bár tudtuk, hogy szép időre számíthatunk a partra érve ez a látvány fogadott minket:

 néhány méter volt a látótávolság

itt már elkezdett kitisztulni

Nem is bántuk, hogy nem keltünk korábban, ilyen ködben sok csali végezné a nádasok közepén. Mire minden cókmókot összeszedtünk és elindultunk már majdnem 10 óra volt. Ekkor már kezdett felszakadozni a köd és percről percre láthatóan javult a helyzet. Éreztük, hogy nem lesz gond a hőmérséklettel. A terv szerint egy fentebb található nádszigetnél kezdtük a dobálást, majd lefelé haladva akartuk végigpásztázni a partközeli sávot. A srácok egy-egy spinning bottal, én egy spinning és egy casting felszereléssel terveztem végigcsapkodni a napot. Ledobtuk a horgonyt és már lendültek is az első dobások. Pali a nádsziget sarkát dobta meg és éppen csak elindította a körforgóját, egy jelentkező már is akadt horgára.

Tomival nem akartuk elhinni a történteket, ilyen kezdéssel eddig csak beszámolókban találkoztunk. Még dobtunk párat, aztán elkezdtük körbejárni a nádszigetet.

A második megállónál Tomasz egy 7 cm-es ezüst Berkley wobblert tett fel. Ösztönei jót súgtak neki, hisz nemsokára ő is fárasztotta a nap második csukáját. Nekem itt már kezdett kínos lenni a helyzet, a két bojlis simán alázott az első fél órában. Úgy döntöttem, hogy taktikát váltok, és a plasztikot wobblerre cserélem. A víz amúgy is sekély volt és eddig a félvízen húzott csalik bizonyultak sikeresnek Egy Cormoran Aykido Minnow Ghost Yamame-t tettem fel a peremfutós cuccra. Ennek a csalinak iszonyú jó mozgása van és a színe sem utolsó. Eddigi két bevetése alatt nem sikerült halszájba csempésznem, most viszont éreztem, hogy működnie kell. Sejtésem helyesnek bizonyult, egy az előzőekkel méretben tökéletesen megegyező csukát sikerült akasztanom. A kapás inkább elnehezedős volt, a hal védekezése viszont példásnak bizonyult. Háromszor is a csónak alá tört, és nagy kirohanásaival többször is lehúzott egy kevés damilt az orsóról.

nem nagy, de ez is örömet okozott

Ezek után már kicsit megkönnyebbülve dobáltam tovább. Egy órán belül mindhármunknak sikerült összehalaznia a kezét, innentől kezdve nagy baj nem történhetett, az élmény már megvolt mindannyiunknak.

A srácok felváltva körforgóval és természetes színű wobblerekkel manipuláltak, én egy idő után az Aykido-t és a spinning botot nehezebb csalikra és multis botra cseréltem. A pálcám egy egyrészes 8-38 grammos Nano-Cor, az orsó pedig egy Black Star BC, szintén Cormoránéktól. A bot úgy érzem évekig hű társam lesz, az orsót pedig (Webfishingék javaslatára) a módszer elsajátításához vásároltam. Jövő tavasszal egy kategóriával feljebb lépek, de kezdeni úgy gondolom tökéletes választás volt.  Sok hasonló árkategóriájú orsót megtekergettem és kijelenthetem, hogy érzésre ez tűnik a legkomolyabbnak. Arról, hogy a többivel milyen a dobás, nyilván nem tudok érdemi infókkal szolgálni, de a minimális kotyogás és visszaforgás, illetve a fém ház engem meggyőzött. Na de vissza a halakhoz...

A napot egy nagyobb felhő ismét eltakarta, ekkor úgy éreztem eljött az ideje egy ezüst támolygónak. Még meg is jegyeztem a srácoknak, hogy figyeljék meg, most fogok halat fogni. Néhány percen belül határozott ütéssel és fejrázással beköszönt a következő jelentkező. A bevágásom nem ült, és mérgemben már el is kezdtem szentségelni, mire két tekerés után ismét elkapta az Orklát a kis kroki. Nagyképű kijelentésemtől így megmentett a nap negyedik csukája.

Az óra lassan delet ütött, amit már harangszó nélkül, pusztán gyomrunk korgásából is érezhettünk, így elindultunk vissza a házhoz.

A gyors ebéd után visszaültünk a csónakba és a nyaraló alatti szakasz nádfalait kezdtük átvizsgálni. Ekkor már igencsak meleg volt, simán pólóra vetkőzve horgásztunk. A halak kapókedve is kicsit alábbhagyott, sokáig üres dobások következtek. A második fordulót bár kevésbé vagányan, de ismét Pali indította. A méret a már megszokott 40 körüli volt.

A délelőtti forduló után a délutáni kissé prikézsiásnak bizonyult. A halak innentől kezdve nem szívesen adtak jelet magukról. Pali még egy csukával dühített minket, ami a közvetlenül a szákolás előtti pillanatban meglépett. 

Azért most sem sikerült okostojások nélkül megúszni a pecát...Hazafelé menet az utolsó parkolások egyikénél egy kis nádcsomó környékét dobáltuk. Egy spori láthatóan felénk csónakázott, de nem túlzottan zavart minket a dolog. Pali egy rontott dobása a nádcsomó tetején landolt, pont akkor, mikor a tag már szinte mellénk ért. Nem is kellett neki több elkezdte a mondókát, hogy mit képzelünk mi, hogy szétdobáljuk a NÁDCSOMÓJÁT! Valószínűleg direkt akarjuk méregdrága csalik árán is szétszaggatni az Ő nádját... A csaliszabadítás után beindítottuk az orosz kávéfőző motort és odébbálltunk. Jobb a békesség!

Összességében egy csodás napot zártunk 2-2-1 hallal. Jöhetett volna egy picit több, de csöppet sem voltunk elégedetlenek, így is nagy élmény volt a peca, szép időben jó társaságban.

 végezetül a két halhozómról egy közös kép

Fekete kezdet

A fekás (helyesebben pisztrángsügeres, de így egyszerűbb kimondani) dilim 2012 júniusában kezdődött, amikor is Dani (DD) barátommal egy hétvégi tassi pecán voltunk. Ő megszállott úszós, én megszállott pergető. Egy nap tassi és egy nap Kiskunsági-főcsatornás horgászat után kissé lelombozódva ültünk szombat este a bérelt kis vityillóban. Bár keszegből annyit lehetett fogni amennyit nem szégyellt az ember, DD-nek sem akadt jobb hala és pergetve én sem jutottam egy igen látványos csukás akciónál tovább, amiből persze nem lett akasztás. A szúnyogokról már nem is beszélve... nem véletlenül ültünk a házban és nem a parton.

Úgy döntöttünk (nyilván miattam), hogy vasárnap a pecát Délegyházán folytatjuk, úgy is útba esik hazafelé. Azért én reménykedtem benne már a túra előtt is, hogy a trip-et Délegyen zárjuk, így bevásároltam fekás csalikból. Kimondottan erre a célra egy csomag  zöldesbarna Illex Paddle tail, egy  lila Mann's Jelly worm és egy, még korábban szerzett fehér Booyah Boogie bait állt rendelkezésemre.

rend a lelke mindennek

Az indulást nem siettük el, így 10 előtt nem is értünk Délegyre. A napijegyek megvásárlása után utunk a kettes és hármas tó közti hídhoz vezetett. DD egy közeli stégen kezdett úszózni, én pedig a híd környékét kezdtem vallatni. Elsétáltam minden irányba, de halnak nyomát sem láttam, ellenben a hídnál folyamatosan köröztek a sügérek. Éppen ezért nem is nagyon horgásztam máshol. Mivel először dobáltam erre a halfajra, próbáltam információkat gyűjteni azoktól, akikkel összefutottam. Mondanom sem kell, hogy mindenki mást mondott...Kis élénk színű "Rapala", nagy  barna gumiféreg, zöld felszíni béka. Nagyjából ezek hangzottak el, mint tuti fegyverek. Ebből a "Rapala" és a zöldesbarna féreg meg is volt, ezen kívül még ezerféle egyéb mütyűr. Hiába próbálkoztam szinte mindennel ami a táskámban lapult, a tó nem adta kincseit . Egymás után jöttek a lekövetések, elkapni még sem volt hajlandó egy hal sem. Füstöltem az idegtől.

DD kettő óra körül megunta az ücsörgést és csatlakozott az utolsó órára, hisz a megbeszéltek szerint háromig maradhatunk, mivel neki még aznapra van más programja is. Ő giga méretű rikító twiszterekkel próbálta becsapni a nagypofájú ragadozókat, amiket ráadásul olyan gyorsan vezetett, hogy azt a sebességet maximum balinozásnál produkálja az ember. Messziről látszott, hogy nem japán Bass Fishing videókon nőtt fel az emberünk...

Hal nélkül telt a közösen átdobált egy óra is, majd Dani  "Na menjünk, elég volt ebből!" felkiáltására egyből szét is szedtem a pálcát. Annak ellenére, hogy ő szorgalmazta az indulást, nem siette el a pakolást és míg én szedelődzködtem ő a hídon állva vizslatta a vizet. "Ott egy nagy!" kiáltott, majd rádobott a halra. A fekusz először elment a csali mellett, majd megfordult és BUMM! Rövid fárasztás következett, majd még mindig a hídról szépen kivezette a partig, ahol én a nagyoktól látott módon megragadtam és kiemeltem a vízből ellenfelünket.

 DD közel 200, a hal közel 40 cm

a hal nyert

Ujjongtunk egy sort, lőttünk néhány fotót, majd szépen visszatettük a vízbe és mentünk az autó felé. Nagy meglepetés volt ez mindkettőnknek, de főleg nekem, hisz tudtam, hogy társam vezetési technikája és aktuális csalija sem olyan volt, amilyet a "how to" típusú oktatófilmekben látni.

A hétvége nekem totális sikertelenségben telt, ám ezzel a betlimmel elindult valami. Borzasztóan dühített, hogy a halak gyöngytyúk módjára követték és jobbról balról nézegették csalijaim, de egyszerűen nem voltak hajlandóak megkóstolni azt. Nem tudtam, hogy mit csináltam rosszul, viszont azt igen, hogy meg akartam (és akarom most is) tanulni a fekázás minden csínját-bínját. Elhatározásomban csak megerősített DD csípős megjegyzése, miszerint majd legközelebb megtanít erre is...